română  |   english  |     

• főoldal
• tárgyak, történetek
• a hónap műtárgya
• 
• történet
• gyűjtemények
  • néprajz
  • régészet
  • természetrajz
  • foto- és filmtár
  • könyvtár
    • elektronikus könyvtár
    • újsággyűjteményeink
• műtárgyaink
  • természetrajz
  • régészet
  • történelem
  • néprajz
  • könyvtár
  • képzőművészet
• külső egységek
  • Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy
  • Incze László Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
  • Haszmann Pál Múzeum, Csernáton
  • Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
  • Erdővidék Múzeuma, Barót
  • Magma kiállítótér, Sepsiszentgyörgy
• alapítvány
• munkatársak
• 
• kiállítások
  • Székely Nemzeti Múzeum
    • állandó kiállítások
    • időszakos kiállítások
  • Gyárfás Jenő Képtár
    • állandó kiállítások
    • időszakos kiállítások
    • archívum
  • Magma kiállítótér
  • Incze László Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
  • Csernátoni Haszmann Pál Múzeum
  • Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
• kiadványok
  • könyvek, periodikák
  • katalógusok
  • ismertetők, szórólapok
  • digitális kiadványok
  • bibliográfia
• múzeumi hírek
• események
• múzeumpedagógia
  • aktuális
  • iskoláknak
  • családoknak
  • memóriajáték lepkefotókkal
• 
• nyitvatartás
• könyvesbolt
• vendégkönyv
• 
• partnereink

2007. 05. 04. Árgirus

ÁRGIRUS
1

...az Árgirus-széphistória története egyike a legszebb, legtanulságosabb emberi dokumentumoknak, és a magyar népnek tisztes része van benne, hogy az emberiség „szent beszélye” fennmaradt... (Kardos Tibor), ...a régi magyar irodalom legnagyobb könyvsikere... (Kerényi Ferenc)
 

A széphistória az 1570-es években keletkezett, Shakespeare gyerekkora idején. Szerzője, Gergei (Gyergyai?) Albert a Balassi Bálint köréhez tartozhatott. Legkorábbról 1630 körülről ismertek kiadásai, 1763-ban ponyvára kerül, és előbb a magyar, majd fordításban a román közönség legnépszerűbb olvasmánya lesz. Ízelítő a kiadások ajánlásából: Õszi vetés után, sokaknak kedvek töltéséért (1794 k.), A köznép mulattatására (1853).

Egy nagyon sokadik kiadás a múzeum Sepsiszentgyörgyre költözésének idejéből

Ekkor már rég ponyván árulták nálunk is: ...ott volt kiterítve a sok gyönyörű istoria Árgilus királyfiról ... stb. gyönyörűséges olvasmányokról, melynek darabja 2–3 o. ez. krajcárba került. Szomszédjában árult a képárus, általunk elérhetetlen magas árakkal..., írja Roediger Lajos 1865–66. évi sepsiszentgyörgyi kisdiákkori emlékként.

Sepsiszentgyörgyi piac 1900-ban (Gyárfás Jenő munkája, fent) és a piactér az 1860-as években (lent), a Városháza (mai színház) kimagasló épületével, ahol 1875-ben színre is került egy Árgirus-feldolgozás:

Az első sepsiszentgyörgyi hírlap, a Nemere 1875. januári színházi szemléje

Az Árgirus motívumai nem csak a magyar irodalmat szövik át: nem csak a magyart és nem csak az irodalmat. Folklorizálódásukat a ponyva csak felgyorsította: fennmaradtak a népi dallamkincsben és számtalan népmesevariánsban is. Másrészt a populáris, sőt kizárólag szórakoztató irodalomnak számító históriát többen a magaskultúrába emelték, verses feldolgozásoktól (Vörösmarty, Eminescu, Madách) operalibrettóig (Gárdonyi) és operáig (Tihomir Vujièiæ ), filmnovella- és mesefilmtervig (Domokos János, Jankovics Marcell).

A széphistóriát eredetileg énekelték. A Bukovinában 1914-ben Kodály által begyűjtött, de Gógánváralján 1882-ben el is táncolt Bujdosik Árgirus... (fent) már a Piskolti-féle 1781-es átdolgozás szövegének folklorizálódása. Ennek dallamcsaládjából Bartók Csíkjenőfalván is jegyzett le éneket (középen). Ugyancsak folklorizálódás eredménye a lakodalmi rítus gyertyás tánc énekcsaládjából Az Árgyélus kismadáré (lent)

Az Árgirus-motívumok képi megformálása is bejárta mindkét utat: egyaránt felhasználta a népművészet és az európai magasművészet.

Árgyélus király Tündér Ilonával (19. század második fele, vízfesték, 32x25 cm, vásári kép a debreceni Déri Múzeum tulajdonában, Lukács Tihamér felvételén, fent); Le Prince Árgirus et la fée Ilona (Léo Belmonte szecessziós kárpitja 1912-ből, a marosvásárhelyi kultúrpalotát tervező Körösfői-Kriesch Aladár kartonja alapján, lent)

2
 

Az Árgirus-történet legfrappánsabb összefoglalási kísérletét a legismertebb feldolgozás kapcsán követték el, ha nem is tükrözték vele a história eredeti szüzséjét:
 

Szép lány férjfogási szándékkal fát ültet, terve nehezen sikerül, de emiatt eredeti lakóhelyére a visszatérés: alma .
(Dr. Hársing Lajos zanzája a Csongor és Tündéhez)

A történet magvában egyetemes, ősi csillagvallások nyoma sejlik fel: Árgirus Tejutat járó hősöknek, a vadászó Ikreknek, így Hunornak és Magyarnak, de Csaba királyfinak is testvére.

Jankovics Marcell térképmelléklete a Tejút mentéről, amelynek csillagképeit évente kétszer is keresztezi örök visszatérő útján a Nap (a változó helyen a téli napfordulókor)

Maga a történet is Szumírig, Indiáig követhető vissza:

A sumér Gilgames (görög Héraklész) termő életfát őrző nőalakkal és hattyú-kísérőkkel (fent); közel-keleti-mediterrán vallások az iszlám kialakulása előtt, a Mithrasz-kultusz terjedését mutató kék nyilakkal

Árgirus-történetként késő antik kori, hellenisztikus pogány szinkretizmus terméke, mitologikus hagyomány vegyül benne neoplatonikus, püthagoreus világfelfogással és a kor népszerű misztériumvallásainak szimbolikájával. Alapmeséje beavatás-történet jellegű misztériumnovella, mely a Mithrasz-kultusz előírásai szerint átfogalmazott Attisz-képlet köré épül. (Mithrasz a kereszténység által Szent Györgyként asszimilált naphérosz, a Tündér szép leányban Aphrodité-Ízisz görög-egyiptomi istennő-alakja rejtőzik, Árgirusban Attisz, az istennő halált megjáró-újjászülető naphérosz-párja.)
 

A Bizánci -birodalom 814-ben, Ciprustól Velencéig

 

A történet kiindulópontja engesztelőáldozat, a tündérországi út pedig tkp. a lélek túlvilági utazása az újjászületésig. Valószínűleg ciprusi eredetű (I-III. sz.), és bizánci-dél-itáliai-velencei közvetítéssel jutott el az olasz irodalomba; itáliai széphistóriák felépítését, toposzait mutatja Gergei magyar művében (átültetésében?) is.

Élet és halál erői, sors és beavatás szimbolikája a Villa Nichesola freskóin, a Verona- (tehát Velence-) közeli észak-olasz Pontonében. Misztériumelemeket őrző allegória, valószínűleg Árgirus-motívum megjelenítése; 16. századi festője, Michele Sanmicheli korábban Cipruson, egy Aphrodité-szentély szomszédságában dolgozott

Az Árgirus históriája legkorábbról adatolható kézirata a Tatrosy György 1618-ban, a háromszéki Nagyajtán összeállított verseskönyvében maradt fenn,  ott később Cserey János tulajdonában volt. Az az Apor-levéltár, ahol 1898-ban felfedezték, nem sokkal korábban jutott Abosfalvára. Kevésen múlott, hogy nem Torjára, és így az Apor-letéttel nem a Székely Nemzeti Múzeumba került. Lehet, hogy szerencséjére: a múzeum két, 18. századi Árgirus-kézirata 1945-ben a front előli menekítés áldozata lett.

Ion Budai-Deleanu már 1794-1800 között fordít Árgirus-részletet, de ez csak 1872-ben jelenik meg. A Ludas Matyit is lefordító Ioan Barac Fogarason ülteti át a teljes szöveget. Barac felhasználja mind a Gergei-féle szöveget, mind pedig a Piskolti-féle feldolgozást. Az első, 1801. évi megjelenést számos további kiadás követi: az Árgirus az óromániai írók között is nagyon ismert lesz. Folklorizációja, valamint a Timok-völgyi (Szerbia) román Árgirus-balladaváltozatok független eredetének kérdése még nyitott. Barac Árgirusát 1868-69-ben Eminescu próbálja dojnává formálni (közvetlenül is felhasználja Gergei szövegét, az elkészült töredék 76 sor), 1888-ban pedig németre ültetik át (!)

Egymás-szeretők közt mely szokott lennie,
Egyik a másikkal nagy soká beszéle,
De hogy az senkinek már nehéz ne lenne,
Csak rövid beszéddel minden ember értse.
(Gergei Albert, 1570-es évek)

Precum e la tinereţe
ªi aceste două feţe
Povestesc, înşiră multe;
Toate cine să le asculte?
Însă fără urâciune
Mai puţintele voi spune.
(Barac, Ioan, 1801)

Wie’s die Jugend pflegt zu thun,
So verstanden sie es nun
Süsse Reden auszutauschen.
Wer es will, mag sie belauschen.
Ich inzwischen will euch sagen,
Wie das End’ sich zugetragen.
(Fischer, L. V., 1888)

A magyar szöveg útja román közvetítéssel a német változatig (fent), és Barac-féle Árgirus kiadásának illusztrációiból az alvó tündérlány hajából kivágó vénasszony és a homéroszi motívumokat (felszálló füst, küklopsz, szeleket egybehívó szélisten) idéző nagy ember (lent)

Ha a százgyökerű Gergei-szöveg német, sőt néhány részlete száz év múlva angol fordítóra talál, a feldolgozások burjánzása egy idő után már alig követhető. Feldolgozását írják még jobban át (Dósa Dániel a Piskoltiét), más cím alatt jelenik meg, dramatizálásából születik bohózat vagy a nemzeti érzületet megcélzó „nemzeti ponyva". A magyar Árgirus királyfit Csabával ötvözik, másfelől magyar humanizmusra és 18. századra visszanyúló román törekvések a históriát Dácia Trajánus általi meghódításának allegóriájaként próbálják értelmezni.

Királyfi ördögfiakkal „Berona tündérkisasszony" történetében (fent); Szigligeti feldolgozásának „ponyvásítása" Tatár Péter (dálnoki Medve Imre) által, magyar „kontinuitástörténet" hun-avar/székely-heftalita-magyar honfoglalásokkal és az ismerős vénasszonyos jelenettel (lent)

A legjelentősebb feldolgozásban a história a forrás misztériumjátékok szellemi magasságába is visszajut. Vörösmarty Csongor és Tündéje egyben a magyar irodalom reprezentatív alkotása. A német közönségnek Goethe Urfaustja társaságában játszották magyarul, de számos nyelvre le is fordították.

Dokumentum a Csongor és Tünde 1941. évi berlini és frankfurti előadásáról, valamint oldal a kínai fordításból (fent felül); Krenner Viktor 1903-as szecessziós Csongor és Tünde-illusztrációja (fent alul); Szilágyi Dezső 1974-es budapesti Csongor és Tünde-bábjátéka (lent)

Éjfél van, az éj rideg és szomoru,
gyászosra hanyatlik az éji boru;
jőj, kedves, örülni az égbe velem,
ébren maga van csak az egy szerelem.
(Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, zárósorok)

Irodalom

*** A magyar népzene tára, III/A, Lakodalom (szerk. Bartók Béla – Kodály Zoltán), Akadémiai Kiadó, 1955

*** Nemere. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, Ötödik évfolyam, Sepsiszentgyörgy, 1874

*** Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, Magyarország VII kötete, Budapest, 1901

*** Világtörténelem (The Times Atlasz, szerk. G. Barraclough – N. Stone), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992

Barac, Ioan: Istoria preafrumosului Arghir şi a preafrumoasei Elena cea măiastră şi cu părul de aur, Ed. Tineretului, Buc?, 1954

Debreczy Sándor: A Székely Nemzeti Múzeum kézirattára magyar nyelvi és irodalomtörténeti szempontból, Debreceni Szemle, 1935/135-140

Dézsi Lajos: Tatrosy György verseskönyve, Ethnographia, XXV, 1914, 313-315

Dupourqué, Laurence: http://www.colba.net/~laurence/prince_argirus_1912_eng.htm, 2001

Eminescu, Mihai: Basmul lui Arghir (töredék), in: Uő.: Opere, VI, Literatura populară (Perpessicius krit. kiad.), Bucureşti, 1963, 273-274

Gáldi László: Árgirus históriája a román irodalomban, Egyetemes Philologiai Közlöny, 1939, 153-173

Gergei Albert: Árgirus históriája (gond. és jegyz. Stoll Béla; elősz. Nagy Péter: Az Árgirus-kérdéshez), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986

Gulyás József: Az Árgirus-mese feldolgozásai, ny. Dani és Fischer, Sárospatak, 1910

Hársing Lajos, dr.: Irodalmi játékok, Black & White Kiadó, Nyíregyháza, 1999

Heinrich Gusztáv: Árgirus, Budapesti Szemle, LIX, 1889, 161-179

Jankovics Marcell: Árgirus csillagai, Hitel, 1995/9, 81-87

Kardos Tibor, Az Árgirus-széphistória, Akadémiai, Budapest, 1967

Kerényi Ferenc (gond., stb.): Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (Matúra Klasszikusok), IKON Kiadó, Budapest, 1992

Kodály Zoltán: Árgirus nótája, Ethnographia, XXXI, 1921, 25-36

Maácz László, Árgyélus-tánc, in: Magyar Néprajzi Lexikon, I, 138, Budapest, 1977

[Medve Imre/Tatár Péter:] Argyil, avar fejedelem fia, és a szép tündér Ilona története. 12 fejezetben, 13 képpel, Bucsánszky Alajos, Budapest, 1874

Milun, Kathryn: Translating Argirus, Hungarian Studies, 8, 1993, 17-28

Orbán Balázs összes fényképe a Székelyföldről, Magyar Fotográfiai Múzeum - Balassi Kiadó, Budapest, 1993

Parádi Andrea: Előmunkálatok az Árgirus-história hálózati kritikai kiadásához, Palimpszeszt, 17 (Tanulmányok és mufordítások Zemplényi Ferenc 60. születésnapja tiszteletére - 2002. május 8.), 2002

Piskólti István: Árgirus és Tündér Ilona, [Margitai ny.] Debrecen, 1781

Pogány Péter 1978. A magyar ponyva tüköre, Európa Könyvkiadó, Budapest

Roediger Lajos: Emlékirat (közlő: Kónya Ádám), Acta (Siculica) 1998/2, 1999, 155-202

Stoll Béla: Adatok. I. Árgirus széphistóriájáról, Irodalomtörténeti Közlemények, LIX, 1955, 461-463

Szauder József: Kardos Tibor: Az Árgirus széphistória, Irodalomtörténeti Közlemények, LXXII, 1968, 93-96

Szendrei Janka - Dobszay László - Rajeczky Benjamin: XVI-XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben, II, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979

Újváry Zoltán: Árgirus és Tündér Ilona vásári festményen, Ethnographia, 1963/1, 109-110