 |
Középkori emlékek Háromszéken |
A királyi hatalom helyi képviselője az 1225 körül kialakuló székely ispánság volt, amely tevékenysége korai szakaszában, feltehetőleg Brassó székhellyel fennhatósága alatt tartotta Délkelet-Erdély egész területét, fő feladata pedig a gazdasági és bírósági tevékenység mellett a keleti határ védelme volt.
Ugyancsak a 13. századra tehető a székelyföldi településhálózat végleges kialakulása, amelynek első, a 14. század első harmadából származó írásos említése már a mai állapotot tükrözi. A népesség növekedése maga után vonta a gazdasági élet változásait, az állattenyésztést a földművelés kezdte felváltani. A gazdasági fejlődés következménye, hogy a székelyek korábbi fatemplomaik helyett kőtemplomokat kezdenek építeni, amelyek belsejét freskókkal díszítik. Ugyancsak erre az időszakra tehető a Szent László-kultusz végleges formájának kialakulása.
A katonáskodás, valamint a határvédelem továbbra is a székelység fő feladatköre maradt. Az 1241-42 mongol dúlás idején a székely haderő a vármegyei csapatokkal karöltve próbálta feltartóztatni a támadókat és szenvedett súlyos vereséget a Kárpátok vonalától keletre, valamint a Barcaságban. Nem tudhatjuk, hogy a tatárok okozta pusztítás milyen mértékű volt, de az tény, hogy a századeleji állapotok viszonylag hamar helyreálltak, mint ahogy azt az 1289-es tatár támadás visszaverése is mutatja. A 13. század második felében a székelyek a királyi hatalom támogatóiként vettek részt a századvég politikai eseményeiben, valamint István ifjabb király magyarországi határaiban és a külföldi katonai akciókban.
A 14. században a székely társadalom már bizonyítottan két rendre tagolódik, az oklevelekben egyaránt megemlített előkre és közrendűekre. Az előbbiek továbbra is birtokszerző politikát folytattak, amelyet a faluközösségek igyekeznek meggátolni. Sikerüket bizonyítja az a tény, hogy a század végéig nemesi birtokokról csak a székelyföldi Felsőfehér vármegyei enklávékban történik híradás. Erre az időszakra tehető az egyértelműen magánváraknak minősíthető Bálványos-, Ika- és Almás-vár megépítése, valamint a már korábban álló Bükszád–Vápa-vár átalakítása.
A katonáskodás továbbra is a székelyek elsőrendű kötelessége volt, adatok maradtak fenn a Károly Róbert harcaiban részt vevő székely előkelőkről, megtaláljuk a székelyeket a Magyar Királyság külföldre indított csapataiban is. Ezek közül talán a legfontosabb az 1347-es Lackffi István erdélyi vajda által vezetett katonai akció volt, amelynek során a székelyek a vármegyei csapatokkal karöltve a Kárpátoktól keletre, saját területén intéztek preventív támadást az Arany Horda ellen, és miután több csatában diadalmaskodtak, megtörték annak moldvai hatalmát.
A 15. század folyamán a székely társadalom már három rendre tagolódott: primores/előkelők, primpili/lófők és pixidarii/gyalogok. A leszegényedett rétegek jobbágysorsba jutottak. Mivel ezek száma az idők folyamán egyre nőtt, csökkentve ezáltal a katonáskodó elemek arányát, a központi hatalom több kísérletet tett az előállt helyzet orvoslására. Így Hunyadi János kétszer, 1446-ban és 1453-ban lépett közbe a közrendűek érdekében. Hunyadi Mátyás 1466-ban Zabolán foglaltatta írásba a székelyek szabadságát, amelynek értelmében közszékelyt előkelők nem vethetnek szolgaságra és munkát is csak önként vállalhatnak el tőlük.
A gazdasági élet fejlődése, a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése, valamint a mesterségek fellendülése következtében egyes székelyföldi települések vásárhelyekké, mezővárosokká alakultak. Bereck 1426-ban a Brassó és Moldva közti kereskedelmi útvonalon betöltött helyzete révén emelkedik mezővárosi rangra. Ugyancsak ez a helyzet Kézdivásárhely esetében is, amelyet 1427-ben említenek mezővárosként “Thorja vására” néven. Sepsiszentgyörgy mint közigazgatási székhely valószínűleg ugyancsak 1427-ben kapja meg mezővárosi rangját, de a legrégebbi írásos említése csak 1461-ből származik.
A 15. század egyúttal a törökellenes harcok kora. A székelyek részt vettek Hunyadi János és Mátyás király harcaiban, valamint 5000 fős segédcsapatként 1475-ben ªtefan cel Mare oldalán harcolnak a vaslui-i ütközetben.
A 16. században a korábbi rendeletek ellenére is tovább folyik a közszékelyek jobbágysorsba süllyesztése. Ennek a folyamatnak próbáltak gátat vetni a székelyek az 1505-ben Udvarhelyen és 1506-ban Agyagfalván tartott nemzetgyűléseken, ahol szigorú végzéseket hoztak a székely szabadságot megsértő előkelők ellen. Mindezek ellenére az eljobbágyosodás folytatódott, amelynek következtében több felkelés tört ki 1506-ban, 1510-1511-ben és 1519-ben.
Az Erdélyi Fejedelemség megalakulása sem kedvezett a közszékelyek helyzetének. A tömeges jobbágyosítás és a régi kiváltságok eltörlése miatt öt székely szék parasztsága 1562-ben Gyepes Ambrus és Nagy György vezetésével fegyvert ragadott. A gyengén felfegyverzett parasztokat Nyárádszeredánál és Holdvilágnál leverték és az elfogottakat kegyetlen megtorlásban részesítették. Az ezt követő 1562. június 21-i segesvári országgyűlés megszüntette a székelyek régi kiváltságait, a katonáskodás alapját képező székely örökség jogát, megerősítette a nemesi és jobbágyi osztályok létezését, eltörölte a jobbágyok szabad költözését és egy-egy vár építésére kötelezte őket Udvarhelyen és Várhegyen. A székely közösségek nem hagytak fel szabadságjogaik követelésével, és ennek következtében nemegyszer trónkövetelők és politikai kalandorok prédájává váltak.
A székely nemesek és szabadok továbbra is katonáskodással tartoztak a központi hatalomnak. Sorukból került ki a törökellenes harcokban elért sikereiért megnemesített, majd a parasztháború vezérévé lett dálnoki születésű lófő, Dózsa György. A székelyek részt vettek Báthori István lengyel király orosz hadjáratában, végigharcolták a tizenöt éves háború csatáit, többek között az ő nevükhöz füződik Târgovişte és Giurgiu elfoglalása, majd Mihail Viteazul vajda oldalán találjuk őket a sellemberki és a miriszlói csatákban.
A 17. század elején bekövetkezett változások nem kímélték Székelyföldet sem. A székelység megszenvedte Basta rémuralmát, majd az egyetlen székely származású fejedelem, Székely Mózes mellett harcolva hatalmas véráldozttal fizetett a tövisi és a barcaföldvári csatákban.
Bocskai István fellépése még nem győzte meg a székelyeket, akik nem felejthették el, hogy az új fejedelem azonos azzal, aki az alig egy évtizeddel korábban lezajlott “véres farsang” idején leverte szabadság-törekvéseiket.
Rákóczi Zsigmond rövid uralkodása alig hoz változást a székelység életében, mint ahogy Báthori Gábor uralma sem. E rövid, mintegy egy évtizedes időszakban formálódik véglegesé a székelyföldi eljobbágyodási folyamat, amelyet a késöbbi fejedelmek már hiába próbálnak orvosolni.
Bethlen Gábor trónra kerülése nemcsak Erdély, hanem egész Székelyföld aranykorát is jelentette, ugyanis a harminc éves háborúba bekapcsolodó fejedelem kiemelt szerepet szánt a katonáskodó székelyeknek és több renedeletével is megpróbálta visszaállítani és megőrizni szabadságaikat. A fejedelem nem csak a katonáskodó réteg sorsát felügyelte, hanem komoly figyelmet fordított a gazdasági fellendülésre is. Uralkodása ideján nyerték el a székelyföldi mezővárosok első, később I. Rákóczi György által megerősített kiváltságaikat, támogatta a természeti kincsek kitermelését, urakodása idejéből származik az első adat a Csomád-Büdös hegycsoport kénkitermeléseirelől.
Az aranykor rövid ideig, alig ötven évig tartott. II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata nemcsak az erdélyi hadsereg elvesztését (tatár fogságba esését) és a kiváltásával járó anyagi áldozatot hozta magával, hanem kiváltotta a szultán haragját is, akinek parancsára a tatárok és a hozzájuk csatlakozó moldvai hadak lerohanták és végigrabolták Erdélyt. A Bodza és Ojtoz felöl betörő csapatok szó szerint letarolták Háromszéket (a kortársak szerint csak Illyefalváról 5000 embert hurcoltak el), olyan pusztítást okozva, amely a régiót pár évszázaddal visszavetette.
A hatalmi harcok végén trónra kerülő I. Apaffy Mihály gyenge kezű uralkodása már csak fenntartotta a függetlenség látszatát. Halála után a törökellenes harcokban megerősödött Bécs nem ismerte el önálló fejedelemnek utódát, bekebelezte Erdélyt, amelynek státusát a következő 250 évben a Diploma Leopoldina határozta meg.
2023.09.30A László Kálmán Gombászegyesület, a Kónya Ádám Művelődési Ház és a Székely Nemzeti Múzeum szervezésében szeptember 30-án, szombaton hagyományos gombanapot tartanak a Kónya Ádám Művelődési Házban, melyre szeretettel várnak minden természetkedvelő családot. [ részletek ]
2023.09.07Szeptember 7-én, csütörtökön 18 órától újabb időszakos kiállítása nyílik a Székely Nemzeti Múzeumnak az intézmény ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasházban. [ részletek ]
2023.08.26A Székely Nemzeti Múzeum Árnyalatok című kiállításának záróeseményeként augusztus 26-án, szombaton Páll Etelka szövő, növényi festő és Borbély Izabella selyemfestő vezetésével újabb műhelymunkát tartunk felnőttek számára. [ részletek ]
2023.07.22A Székely Nemzeti Múzeum Árnyalatok című kiállításához kapcsolódóan 2023. július 22-re, szombatra Páll Etelka, szövő, növényi festő és Borbély Izabella, selyemfestő vezetésével műhelymunkát hirdetünk olyan felnőttek számára, akik a növényi festés, mintázás rejtelmeibe szeretnének betekintést nyerni. [ részletek ]
2023.06.24A Székely Nemzeti Múzeum 2023. június 24-én, szombaton 19 órakor újabb időszakos kiállítását nyitja a Lábasházban. [ részletek ]
2023.06.24A Székely Nemzeti Múzeum idén június 24-én, szombaton, a színek és fények jegyében szervezi meg hagyományos családi napját, a Múzeumok Éjszakáját. [ részletek ]
2023.05.22A Székely Nemzeti Múzeumnak 1912 óta otthont adó, Kós Károly által tervezett monumentális múzeumépülete 2023-ra teljesen megújult. [ részletek ]
2023.05.152023. május 15-én, hétfőn 17 órától a sepsiszentgyörgyi Lábasházban megemlékeznek László Attila geológusról. [ részletek ]
2023.05.18Május 18-a 1977 óta a közgyűjtemények ünnepe, a múzeumok világnapja, mely alkalomból a Székely Nemzeti Múzeum különleges meglepetéssel készül. [ részletek ]
2023.05.042023. május 4-én, csütörtökön 17 órától nyílik a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasház Pincegalériájában Hugyecsek Balázs szentendrei képzőművész, restaurátor Gyufával kaszálunk című kiállítása. [ részletek ]
2023.04.21A Székely Nemzeti Múzeumnak a Lábasházban lévő ideiglenes kiállítóterében április 21-én, pénteken 17 órától a László Ferenc: Táj és tudomány. Válogatott írások a Székelyföld régészete és a művelődéstörténet köréből című kötet bemutatására kerül sor. [ részletek ]
2023.03.23Március 23-án, csütörtökön 17 órától, a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasház Pincegalériájában nyílik Nemes András Csaba szobrász és Vajna László K. festőművész Emberközelben című kiállítása.[ részletek ]
2023.03.13A Székely Nemzeti Múzeum felújított, Kós Károly által tervezett ikonikus múzeumépületének ez év novemberi megnyitása után az intézmény első, új szemléleti és módszertani alapokra helyezett kiállításai várják majd a látogatókat.[ részletek ]
2023.03.14Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 175. évfordulója, illetve a Petőfi bicentenárium alkalmából a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy Petőfi emlékezete és az 1848-as ereklyék Háromszéken című kiállítását nyitja 2023. március 14-én, kedden 18 órától, a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasházban.[ részletek ]
2023.02.28Az „Ez sör! A sernevelőtől sörgyárig” című vándorkiállításunk hamarosan tovább utazik Sepsiszentgyörgyről.[ részletek ]
2023.02.23Február utolsó csütörtöki délutánján, 23-án 17 órától nyitjuk következő, ezúttal néprajzi témájú kamarakiállításunkat a Lábasház földszinti termében.[ részletek ]
2023.01.31Éltes Barna Székely Nemzeti Múzeum udvarán újonnan felállított alkotásának margójára[ részletek ]
2023.01.192023. január 19-én, csütörtökön nyílik a Székely Nemzeti Múzeum legújabb kiállítása az intézmény ideiglenes kiállítóhelyéül szolgáló Lábasház Pincegalériájában.[ részletek ]
2022.11.24A Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a sepsiszentgyörgyi Lábasház Pincegalériájában nyílik Mara Kinga Villő magyarországi festőművész Tizenöt stáció című kiállítása 2022. november 24-én, csütörtökön 17 órától. [ részletek ]
2022.11.10Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig címmel nyílik történelmi kiállítás a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a sepsiszentgyörgyi Lábasházban 2022. november 10-én, csütörtökön 18 órától. [ részletek ]