Kézdivásárhelyi babaméretű népviseleti kiállítás |
A múzeum fentebb bemutatott kiállításaihoz szervesen nem kapcsolódó, külön épületrészben látható a Zsuzsi és Andris baba népviseletben címet viselő kiállítás. A 352 darabból álló gyűjteményből 247 van kiállítva.
Az anyag származási helyét tekintve Románia 40 megyéjéből azt a 15-öt
foglalja magába, amely nagyrészt a történelmi Erdélyt és a Részeket (Partium)
jelenti. Erdély néprajzi tájegységei, etnográfiai csoportjai, szigetei,
amelyeket a fent említett 15 megye lefed, a következők: Érmellék, Fekete-Körös
völgye, Kalotaszeg, Szilágyság, Mezőség, Torockó, Székelyföld, Csángóföld. Ez
természetesen tovább bontható még kisebb tájegységekre, az alig egy-két
helységet magába foglaló szigetekig.
A kiállítás három teremben látható.
A viseleteket 55 cm magas, mozgatható végtagú, hajas alvóbabákon, az aradi baba-
és játékgyár termékein mutatjuk be.
A gyűjtemény törzsanyaga 1970–71-ben keletkezett a Jóbarát című magyar nyelvű gyermeklap pályázatára. (Az 1970 márciusa és 1971 decembere közt megjelent számokban van erre vonatkozó anyag.) A legjobb erdélyi viseletkutatókból és a lap szerkesztőiből álló zsűri a beküldött 250 ruhából 140-et ítélt megfelelőnek. Ezeket tárolási és kiállítási lehetőségek hiányában egy időszakos bukaresti kiállítás után a szerkesztőség átadta, mint becses néprajzi értéket, a Kovászna Megyei Múzeumnak. Az itt megrendezett kiállításon néhány viseletvarró kislány megígérte lakóhelye férfiviseletének elkészítését is. A fokozatosan kiegészülő anyagból kiállítást rendeztek Csíkszeredában, majd a kolozsvári Állami Magyar Színházban, ahol a díjkiosztás is megtörtént 1970 decemberében. Az anyag visszakerült a sepsiszentgyörgyi múzeumba, ahol szép kiállítást rendeztek belőle a Síppal-dobbal... címmel meghirdetett népi gyermekjáték versenyre érkező anyaggal együtt. A kiállítás rövid életű volt a fokozódó magyarellenes politika miatt. Innen került át 1974-ben a gyűjtemény egy része, majd 1996-ben a teljes anyag a kézdivásárhelyi múzeumba, és azóta itt látható a nagy látogatottságnak örvendő kiállítás.
A gyűjtemény térben, kisebb-nagyobb fehér foltokat leszámítva, átfogja Erdély
magyar lakosságú megyéit, valamint a történelmi Moldvában található Bákó (Bacău)
megye jelentős, magyarok lakta településeit.
A tágabb értelemben vett Erdély
megyéi közül a mai Szatmár, Máramaros, Bihar, Arad, Temes megyét tekintjük egy
nagyobb tájegységnek. Ez a hajdani Partium és Bánság.
A második nagy tájegység, amely a mai Beszterce-Naszód megye déli, Kolozs
megye keleti, Maros megye északnyugati részeit öleli fel, az erdélyi Mezőség
néprajzi nagytája.
A harmadik a Székelyföld és a vele összefüggő kisebb
területek tömbmagyarsága, amely elsősorban a mai Kovászna és Hargita megyét,
Maros megye középső részét, Brassó megye kisebb csücskét foglalja magába. A mai
megyehatárok nem mindenütt esnek egybe a néprajzi határokkal.
Időben, a
viseletek fejlődéstörténetét, változását tekintve egy évszázadot fog át: a 19.
század utolsó negyedétől a 20. század hetvenes éveiig.
A babaméretű ruhák
funkcióját tekintve zömében a felnőttek ünnepi viseletének kicsinyített másai.
Mindössze három gyermekruha, három munkaruha és egy félünnepi téli öltözet van.
Az ünnepi ruhát a kisközösségek szigorú szabályai szerinti kiegészítőkkel tették
alkalmivá: párta, koszorú, főkötő, kendő, bokréta, szalag, díszes pálca stb.
Ezeknek jól meghatározott jelzésértéke volt. A viseletekben megmutatkozik Erdély
népeinek sokszínűsége is. Zömében Erdély magyarlakta helységeinek ruházata
látható, hiszen magyar nyelvű gyermeklap hirdette meg a versenyt, de a
gyűjteményben van 22 román, 4 sváb, 2 szász és egy szlovák viselet is. A legtöbb
viselet a tömbmagyarság lakta Székelyföldről van. A mai Hargita megyéből 130-at
küldtek be.
Az anyag néprajzi szempontból hiteles, bár a kicsinyítés bizonyos fokú
torzulást is eredményezett, de ez elenyésző ahhoz képest, amit megőrzött és
felmutat. A ruhadarabokon jól látható, hogy ezek nem kizárólag gyermekkezek
munkái, hanem mesterségbeli tudással előállított népművészeti tárgyak. Az
interetnikus kapcsolatoknak sok szép példáját is láthatjuk a gyűjteményben. Ez a
népviseleti kollekció olyan időszakban keletkezett, amikor a kivetkőzés
(kiöltözés) folyamata jószerével befejeződött, de annyira a közelmúltban, hogy
még lehetőség volt a hiteles rekonstrukcióra.
A gyűjtemény, ha nagyon lassan is, de még mindig gyarapodik. A viseletkutató szakember számára sok értékes információt tartalmaz, de minden látogatónak igazi esztétikai élmény.