|
 2013.03.07Bronzkori népek és vizigótok Székelyudvarhely határában |
Időszakos régészeti kiállítás a Székely Nemzeti Múzeumban
2013. március 7 – április 14
A kiállítás a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és Udvarhely város történetének legjelentősebb régészeti feltárását mutatja be, amely 2008-ban folyt a város ipari negyedében a Küküllő parti Kadicsfalvi-réten. A közel másfél hektáros területre kiterjedő feltárás során több száz régészeti objektum (temetkezések, lakóházak, edényégető kemencék, gazdasági épületek stb.) került napvilágra. Bronzkori településrészlet és temetkezések mellett egy Kr.u. 3-4. századi, ún. vizigót falu föld alatti maradványai kerültek feltárásra, mely a legnagyobb ismert erdélyi település a korszakból.
A korabeli mindennapok világát az ásatási eredmények alapján a látogató is megismerheti a kiállított tárgyakon (kerámia, fém-, kő- és csonttárgyak) és részleges rekonstrukciókon (bronzkori temetkezés, népvándorláskori edényégető kemence és lakóház) keresztül.
A kiállítást rendezői: Körösfői Zsolt, Nyárádi Zsolt és Sófalvi András.
A megnyitóra 2013. március 7-én 18 órától kerül sor a Székely Nemzeti Múzeumban,Sztáncsuj Sándor József régész közreműködésével.
A gótok nyomában Udvarhelyen
Minden régész álma egy olyan lelőhelyen dolgozni, amely nagy felületen kutatható, és az elmúlt évszázadok-évezredek folyamán a lehető legkisebb mértékben bolygatódott. Ilyen lelőhely szerencsére elég sok létezik, viszont a kutatás más körülményei és feltételei, mint pl. a pénzügyi források, amelyek lehetővé teszik az ásatást, nem mindig kedvezőek. A Székelyudvarhely városát kikerülő terelőút mellett, a Nagy-Küküllő alacsony vízparti teraszán, a helybéliek által Kadicsfalvi-rétnek vagy Alsóloknak nevezett mezőgazdasági területen felfedezett régészeti lelőhely esetében a feltételek adottak voltak. 2007 őszén itt ipari park létrehozása kezdődött meg, viszont a hatályban lévő román régészeti törvények alapján ezt megelőző régészeti feltárásnak kellett megelőznie. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum külső munkatársak segítségével (a székelykeresztúri Molnár István Múzeum, „szabadúszó” régészek, restaurátorok, geológusok és kolozsvári egyetemisták) a 4 hektáros ipari park több mint egyharmadát lefedő területet tárt fel. A nagy földmunkával, jelentős emberi és anyagi forrásokkal járó régészeti feltárás 2008 márciusában kezdődött és egészen novemberig tartott. A feltárás a kutatott terület nagysága szempontjából egyedülálló a székelyföldi régészetben. A munka volumene meghatározta az alkalmazott módszereket is. Míg a kis költségvetésű ásatások esetében a régészek csak néhány négyzetméteres kiterjedésű kutatóárkokkal, szelvényekkel „vallatják” a lelőhelyeket, a Kadicsfalvi-réten a régészeti feltárás előkészítése (humuszréteg eltávolítása) a munka hatékonyabb kivitelezése érdekében gépi munkaerővel folyt.A lelőhelyen három történelmi korszak régészeti objektumai és leletanyaga került elő. Időrendben tekintve át ezeket, az első megtelepülés a területen a középső bronzkorban (Kr.e. 1800-1300) történt. Ezt a korszakot a régészettudomány Wietenberg-kultúra névvel illeti, jellegzetes leletanyagának első előkerülési helye után (egy Segesvár melletti lelőhelyről van szó). A település földbe ásott tárológödreiből karéjos tálak, felhúzott fülű bögrék, mészbetétes, geometrikus díszítésű edénytöredékek, valamint agyagnehezékek kerültek napvilágra.
A késő bronzkori Noua kultúra két, edénymellékletekkel ellátott, zsugorított temetkezése is felszínre került, anélkül azonban, hogy az elhunytak településének nyomaira bukkantunk volna. A temetkezések egyik fő jellegzetessége volt, hogy a sírokat folyami görgetegkövekkel borították. A feltárt sírok közelében további kövekkel borított felületeket figyeltünk meg, amelyek alatt nem találtunk temetkezéseket, így jelképes síroknak gondoljuk azokat. A helyszínen a kora népvándorláskorban telepedtek meg újra. Kr. u. a 3. század végén – 4. század elején a germán eredetű vizigótok egy falusias települést hoztak itt létre. Az ásatás folyamán egy olyan településszerkezet bontakozott ki előttünk, amelyet soha nem tudtunk volna megismerni a szokványos, kis felületű régészeti feltárások révén. A „barbár” településen feltárt lakóházak többé-kevésbé sorban helyezkedtek el, oly módon, hogy nagyvonalakban kiszerkeszthetők az utcák.
A feltárt lakóházak (összesen 19) zöme félig földbe mélyített, négyzetes építmény volt, melyek felmenő falait oszlopokra/cölöpökre font vesszőfonat és sártapasztás alkotta (tetőszerkezetük nyeregtetős lehetett). Bejáratukkal szemben, általában az északkeleti vagy északnyugati sarokban kőből épített fűtőkemencét tártunk fel. Egy leégett ház kemencéjének kövei közt száradni felfüggesztett, majd a kemencébe zuhant halászháló nehezékeit találtuk meg. A házak között számos vermet tártunk fel, ezekben főleg gabonát tárolhattak, majd elhasználódásuk után (a földbe ásott gödrök a természetes tényezők hatására elég hamar tönkrementek) ezeket feltöltötték háztartási hulladékkal, amelyet általában elégettek, majd földet húztak rá. A gödrök több esetben is metszik egymást, tehát nyilvánvaló, hogy nem egyszerre használták őket. A szemetesgödrök a régész „kincsesbányái”: a belőlük kikerülő állatcsontok, kerámiatöredékek, eszközök érdekes adatokat szolgáltatnak a település mindenapi életéről és anyagi kultúrájáról.
A népvándorláskori település struktúrája jól átgondolt: a lakóházak, a település közepében feltárt kút, a külső sütőkemencék nem ad-hoc módon állnak egymás mellett, hanem szembetűnő rendezettségben. A település déli szélén a „barbár” gótok egyfajta ipari negyedet létesítettek. Itt tártunk fel két edényégető kemencét és egy nagyméretű munkagödörrel ellátott vasolvasztó kohót. A jelentős vízigényű tevékenység miatt ezek a kemencék közel fekszenek a Nagy-Küküllőhöz. Feltehetőleg tűzvédelmi meggondolások is közrejátszottak abban, hogy a kemencéket és a kohót a település szélére helyezték.
A település alapításának és feladásának pontos időpontját nem ismerjük. A lelőhelyről előkerült régészeti leletanyag (edények, eszközök, viseleti tárgyak, toalett eszközök) a tágabb időbeli és kulturális besorolására alkalmas. A feltárt germán település az ún. Marosszentanna-Černjachov kultúrhorizonthoz tartozik. A kultúrát a keleti germánok csoportjához tartozó gótok és az általuk vezetett barbár törzsszövetség két temetője után nevezték el: a 20. század elején Marosvásárhely mellett Marosszentannán és Ukrajnában, Kijev mellett Černjachovban kutatott temetőikről. A régészettudomány a Marosszentanna-kultúrát a vizigótokkal, míg a Černjachov-kultúrát testvérnemzetükkel, az osztrogótokkal szokta általában azonosítani. A történeti forrásokból tudjuk, hogy a Marosszentanna-Černjachov kultúra elterjedési területén nemcsak gótok, hanem más barbár népek is éltek (germánok: vandálok, gepidák; szarmaták: roxolánok, jazygok, alánok; dákok). A gótok a Skandináv-félszigetről elindulva a mai Lengyelország északi részére a Kr.u. 1. évszázadban érkeztek meg. Innen lassú terjeszkedésbe kezdtek és a Kr.u. 3. századra elérték a Fekete-tenger északi térségét, útjuk során számos barbár népet hajtva uralmuk alá. A római birodalom határaihoz érve több zsákmányszerző hadjáratot indítottak a Dunától délre eső provinciák belseje felé, többek közt ennek tulajdonítható, hogy Erdélyből, az akkori Dacia provinciából Aurelianus császár kénytelen volt kitelepíteni az itt élő római lakosságot. A feladott területeket a gótok által vezetett barbár törzsszövetség szállta meg, ettől az időponttól számíthatjuk az Alsólokon feltárt település alapítását is. Évszázados fennállásának pedig feltehetőleg a hunok megjelenése vetett véget. A római birodalom határainál Kr.u. 4. század végén feltűnő hunok döntő csapást mértek az osztrogót és vizigót királyságokra, s bár a feltárt településen nem figyeltünk meg erőszakos pusztításra utaló nyomokat, a legkésőbbre keltezhető leletek (fibulák, fésűk) erre az időszakra keltezhetők.
Körösfői Zsolt – Nyárádi Zsolt – Sófalvi András
2023.09.30A László Kálmán Gombászegyesület, a Kónya Ádám Művelődési Ház és a Székely Nemzeti Múzeum szervezésében szeptember 30-án, szombaton hagyományos gombanapot tartanak a Kónya Ádám Művelődési Házban, melyre szeretettel várnak minden természetkedvelő családot. [ részletek ]
2023.09.07Szeptember 7-én, csütörtökön 18 órától újabb időszakos kiállítása nyílik a Székely Nemzeti Múzeumnak az intézmény ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasházban. [ részletek ]
2023.08.26A Székely Nemzeti Múzeum Árnyalatok című kiállításának záróeseményeként augusztus 26-án, szombaton Páll Etelka szövő, növényi festő és Borbély Izabella selyemfestő vezetésével újabb műhelymunkát tartunk felnőttek számára. [ részletek ]
2023.07.22A Székely Nemzeti Múzeum Árnyalatok című kiállításához kapcsolódóan 2023. július 22-re, szombatra Páll Etelka, szövő, növényi festő és Borbély Izabella, selyemfestő vezetésével műhelymunkát hirdetünk olyan felnőttek számára, akik a növényi festés, mintázás rejtelmeibe szeretnének betekintést nyerni. [ részletek ]
2023.06.24A Székely Nemzeti Múzeum 2023. június 24-én, szombaton 19 órakor újabb időszakos kiállítását nyitja a Lábasházban. [ részletek ]
2023.06.24A Székely Nemzeti Múzeum idén június 24-én, szombaton, a színek és fények jegyében szervezi meg hagyományos családi napját, a Múzeumok Éjszakáját. [ részletek ]
2023.05.22A Székely Nemzeti Múzeumnak 1912 óta otthont adó, Kós Károly által tervezett monumentális múzeumépülete 2023-ra teljesen megújult. [ részletek ]
2023.05.152023. május 15-én, hétfőn 17 órától a sepsiszentgyörgyi Lábasházban megemlékeznek László Attila geológusról. [ részletek ]
2023.05.18Május 18-a 1977 óta a közgyűjtemények ünnepe, a múzeumok világnapja, mely alkalomból a Székely Nemzeti Múzeum különleges meglepetéssel készül. [ részletek ]
2023.05.042023. május 4-én, csütörtökön 17 órától nyílik a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasház Pincegalériájában Hugyecsek Balázs szentendrei képzőművész, restaurátor Gyufával kaszálunk című kiállítása. [ részletek ]
2023.04.21A Székely Nemzeti Múzeumnak a Lábasházban lévő ideiglenes kiállítóterében április 21-én, pénteken 17 órától a László Ferenc: Táj és tudomány. Válogatott írások a Székelyföld régészete és a művelődéstörténet köréből című kötet bemutatására kerül sor. [ részletek ]
2023.03.23Március 23-án, csütörtökön 17 órától, a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasház Pincegalériájában nyílik Nemes András Csaba szobrász és Vajna László K. festőművész Emberközelben című kiállítása.[ részletek ]
2023.03.13A Székely Nemzeti Múzeum felújított, Kós Károly által tervezett ikonikus múzeumépületének ez év novemberi megnyitása után az intézmény első, új szemléleti és módszertani alapokra helyezett kiállításai várják majd a látogatókat.[ részletek ]
2023.03.14Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 175. évfordulója, illetve a Petőfi bicentenárium alkalmából a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy Petőfi emlékezete és az 1848-as ereklyék Háromszéken című kiállítását nyitja 2023. március 14-én, kedden 18 órától, a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasházban.[ részletek ]
2023.02.28Az „Ez sör! A sernevelőtől sörgyárig” című vándorkiállításunk hamarosan tovább utazik Sepsiszentgyörgyről.[ részletek ]
2023.02.23Február utolsó csütörtöki délutánján, 23-án 17 órától nyitjuk következő, ezúttal néprajzi témájú kamarakiállításunkat a Lábasház földszinti termében.[ részletek ]
2023.01.31Éltes Barna Székely Nemzeti Múzeum udvarán újonnan felállított alkotásának margójára[ részletek ]
2023.01.192023. január 19-én, csütörtökön nyílik a Székely Nemzeti Múzeum legújabb kiállítása az intézmény ideiglenes kiállítóhelyéül szolgáló Lábasház Pincegalériájában.[ részletek ]
2022.11.24A Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a sepsiszentgyörgyi Lábasház Pincegalériájában nyílik Mara Kinga Villő magyarországi festőművész Tizenöt stáció című kiállítása 2022. november 24-én, csütörtökön 17 órától. [ részletek ]
2022.11.10Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig címmel nyílik történelmi kiállítás a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a sepsiszentgyörgyi Lábasházban 2022. november 10-én, csütörtökön 18 órától. [ részletek ]