ARES 2010. John G. Boehme (CAN)

John G. Boehme

MFA fokozat a Victoria Egyetemen, BFA fokozat az Emily Carr Egyetemen, a Camosun College oklevele.
Anyja öléből, a Kalifornia állambeli La Jolla Windansea nevű helységéből indulva, különböző bentlakásos iskolákon keresztül végül is a Haditengerészeti Akadémián kötött ki és ott végezte a középiskolát. John G. Boehme művészetének korai korszaka a festészetet, szobrászatot, videó performanszokat, digitális technológiát és fényképészetet foglalta magában. Boehme mostani munkáit „transzdiszciplinárisnak” minősíti, melyekben gyakran performanszot, videót, audió-anyagokat és objekteket használ fel, gyakran egyidejűleg. Boehme nem korlátozza magát egyetlen alkotó módszerre sem, ebből következően munkáit egy mindent magában foglaló szemlélet szerint valósítja meg. John folyamatosan kiállít, vetítéseket tart és fesztiválokon vesz részt egész Kanadában, az amerikai kontinensen, az Egyesült Királyságban, Európában és Kínában.
John óraadó tanárként dolgozik a Victoria Egyetemen, valamint a Camosun és Brentwood Főiskolán is tanít.

*A művész vallomása*

Engem művészként egy sor kulcsfontosságú érdek folyamatos újrafogalmazása érdekel. Ezeket az érdekekeket a nyugati társadalom kevéssé számba vett hajtóerőinek megfigyeléséből származtattam. A nemek, különösképpen a férfiak teljesítményét, a munka felértékelését, a kikapcsolódásra való törekvést, valamint a barátságok rendezgetését figyelve feltérképezem a nyelvet és metanyelvet, vagyis az emberi kommunikációban használt beszédet és gesztusokat egyaránt kutatom. Az élő műalkotás közvetlen kapcsolatban van az anyaggal, az akcióval és folyamattal, illetve az emberi interakcióval is. Az én értelmezésem szerint a fizikai jelenvalóság a legmegfoghatóbb módja a jelentésadásnak. A bizonyos ideig tartó akciók során úgy a művésznek, mint a közönségnek lehetősége nyílik egyedi, megismételhetetlen élmény megtapasztalására. Ez természetesen a performansz művészet archetipikus létezési módja, olyan tapasztalás, mely egy megnyújtott időintervallum során valósul meg. Ezt a fajta tanulást, a lét effajta különleges időbenvalóságát semmi sem helyettesítheti. S habár a performansznak mint olyannak nem lehetséges alternatívája a jelenvalóságon kívül, engem mégiscsak a performansz reprezentációja érdekel, az a nagyon tiszta és egyértelmű probléma, hogy a múlandót elérhetővé tegyem egy nagyobb közönség számára egy másik időben. Az, hogy videót használok a „rekonstrukció” során, lehetővé teszi az esemény publikálását és a róla való diskurzust. Az anyagi vonzat ellenére meggyőződésem, hogy a művészet végső soron a társadalomban bontakozhat ki. A multidiszciplináris munkák kapcsán jobban szeretem az alternatív „transzdiszciplináris” megnevezést, mert ez a különböző formák egymásutáni felhasználása helyett azok integrált használatára utal. Például én performanszot, videót, audió-anyagokat és objekteket egyszerre, egyidőben használok több munkámban is. Nem korlátozom magam egyetlen alkotó módszerre sem, inkább egy mindent magában foglaló szemlélet szerint alkotok.

Fordítás: Bartha Zonga