MESTER és TANÍTVÁNYA ⁴

NÉMETH ILONA (1963)
A public art és a posztfeminizmus egyik jelesebb közép-európai művésze. Művészeti tanulmányait a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte. Kiállított az Aspekten/Positionen (1999, MMK – Wien), az After the Wall (1999, Moderna Museet – Stockholm), az Another World (2002, Kunstmuzeum – Luzern), a Gender Check (MUMOK – Wien), a prágai, a valenciai és a bukaresti biennálen. 2001-ben az Invitation for a Visit c. projekttel Szlovákiát képviselte a 49. Velencei Biennálén. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola műteremvezető docense, a szlovákiai Dunaszerdahelyen él. Pályája kezdetén az újexpresszivitás festészetét művelte. Első önálló tárlata alkalmából (1990) szakított a képzőművészet hagyományos műfajaival és az installáció, a performansz és multimedialitás útjára tért. Egyedi erzékisége, női szenzibilitása olyan installációkat és objekteket eredményeztek, amelyekkel bekerült mind a szlovákiai, mind a magyarországi kortárs művészeti életbe. Ma már a külföldi szakirodalom is jegyzi a a Vesszőfutás (1994), az Oszlop (1995), a Többfunkciós nő (1996), a Nőgyógyászati magánrendelőm (1996) vagy az Exhibition Room (1998) c. installációit. A gender szempont mellett egyre jelentősebb poziciót kapott művészetében a nyilvános és magánszféra konfliktusa, a kollektív és az egyéni történelmi tudat kritikája. Az utóbbi években a nyilvános tér jelenti számára a kihívást, mind annak szociológiai, mind politikai értelmében. Egyes művei az aktuális magyar – szlovák viszonyt (Iszapbirkózás, 2010), illetve a mai magyarországi (Dilemma, 2011) állapotokat reflektálják.

JARO VARGA (1982)
Varga munkái rendszerint vizuális-dokumentumfilm felvételek, vagy a felvételek átiratai, amelyek a szerző által ellentmondásosnak érzékelt és ennek folytán figyelmet érdemlő jelenséget, témát, szociológiai jellegzetességet ragadnak meg. Ezért művészete tekinthető bizonyos módon elkötelezettnek – hiszen össztársadalmi problémákra reflektál és mutat rá. A jelenségekbe, amelyekre reflektál, belevetíti jelentőségükkel kapcsolatos kételyeit. Kutatása eredményeit közvetíti a néző felé, abban a reményben, hogy a néző továbbgondolja azokat, illetve hogy feltárulnak a hozzájuk kapcsolódó vitatható kérdések. A látványként megélt tapasztalat jelenségét vizsgálja, újraértékelve a közvetítés konvencióit. Művészetének érdeme a megélt mindennapiság minőségével folytatott vita.