română  |   english  |     

• főoldal
• tárgyak, történetek
• a hónap műtárgya
• 
• történet
• gyűjtemények
  • néprajz
  • régészet
  • természetrajz
  • foto- és filmtár
  • könyvtár
    • elektronikus könyvtár
    • újsággyűjteményeink
• műtárgyaink
  • természetrajz
  • régészet
  • történelem
  • néprajz
  • könyvtár
  • képzőművészet
• külső egységek
  • Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy
  • Incze László Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
  • Haszmann Pál Múzeum, Csernáton
  • Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
  • Erdővidék Múzeuma, Barót
  • Magma kiállítótér, Sepsiszentgyörgy
• alapítvány
• munkatársak
• 
• kiállítások
  • Székely Nemzeti Múzeum
    • állandó kiállítások
    • időszakos kiállítások
  • Gyárfás Jenő Képtár
    • állandó kiállítások
    • időszakos kiállítások
    • archívum
  • Magma kiállítótér
  • Incze László Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
  • Csernátoni Haszmann Pál Múzeum
  • Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
• kiadványok
  • könyvek, periodikák
  • katalógusok
  • ismertetők, szórólapok
  • digitális kiadványok
  • bibliográfia
• múzeumi hírek
• események
• múzeumpedagógia
  • aktuális
  • iskoláknak
  • családoknak
  • memóriajáték lepkefotókkal
• 
• nyitvatartás
• könyvesbolt
• vendégkönyv
• 
• partnereink

2018.11.30 Novemberi hónap műtárgya Székely Estván Chronicája

A zalaegerszegi pályaudvar 1945. március 29-i bombázását a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 25 855 menekített okiratából és könyvéből három élte túl: a múzeum jelenleg legrégibb magyar könyve (Székely Estván Chronicája, Krakkó, 1559), valamint két gyulafehérvári tétel (egy 1591-es székely nemeslevél és egy közvetlenül a Chronica mellé csomagolt, 1647-es könyv csonkja a báró Apor-könyvtárból). A robbanások vasúti kocsikat dobáltak a magasba, menekülők veszítették életüket. 140 km-rel északabbra másnap lelőtték az Apor-könyvtárat adományozó Pálffy Fidele fiát, Apor Vilmost is. A hozzá menekült nők védelmében vértanúságot szenvedett győri püspököt 1997-ben II. János Pál pápa avatta boldoggá.

A Chronica szerzője, a bencédi születésű ferences, majd reformátor Székely Estván 1529-től a krakkói egyetemen tanult, itt adta ki az első magyar nyelvű kalendáriumot (1538) és az első magyarul kinyomtatott Zsoltárok könyvét is (1548). 1563-ban még élt Göncön, lelkészként tevékenykedett, és a teljes magyar biblia kiadását tervezte – ezt a szándékát később, elsőként az a Károlyi Gáspár valósította meg, aki ott fiatalabb lelkésztársa volt. A lengyel–erdélyi 16. század az utolsó Jagelló-lányoké: Izabella az I. János magyar királlyal kötött házassága révén Magyarország (majd az önállósuló utódállam Erdély) kormányzója volt 1540 és 1551, 1556 és 1559 között. Húga, Anna a Báthory Istvánnal kötött házassága révén 1576 és 1586 között Lengyelország királynéja és Erdély fejedelemasszonya. Lánykorukban, a 16. század első felében Krakkó virágzó reneszánsz város, a magyar nyelvű könyvnyomtatás kezdeteinek is legjelentősebb központja: itt kerültek nyomdába először magyar szövegrészek (1527), itt jelent meg az első magyar nyelvű könyv (1533), itt született meg az 1550 előtti magyar nyomtatványok csaknem fele, és innen érkezett Sárvár-Újszigetre az első magyar Újtestamentum nyomdásza. Miután első könyveit itt jelentette meg, innen érkezett vissza Brassóba, Bázelen át, a legnagyobb erdélyi humanista, a szász Honterus is.

Székely Estván Chronicája az első magyar világtörténet, a zalaegerszegi tragédiát túlélő példánya pedig a legrégibb magyar énekeskönyv, a Csereyné-kódex hordozókötete volt. Utóbbi bejegyzései a Chronica folytatásaként kezdődtek, a Gönctől délre eső térség (Szatmár, Debrecen, Tokaj) 1564–1565-ös eseményeivel, majd 1583 és 1586 közötti kolozsváriakkal folytatódtak. Párhuzamosan a krónika-kiegészítésekkel, az ekkor már halott „első magyar tudósító” dalnok Tinódi legkorábbi művét, valamint későbbi szerzők munkáit másolták bele, így a Horvát Ilonáról írt gyönyörűséges panaszének két változatát is, a datáltakat 1565–1566-ban és 1579-ben. 1591-ben, amikor bordosi Bodor László és István nemeslevelét Báthory István unokaöccse, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem kiállíttatta, már egy éve megvalósult Székely Estván álma, a teljes magyar biblia megjelentetése. A Csereyné-kódexbeli Csák Borbáláért szerzője, „az utolsó európai és első magyar trubadúr” Balassi Bálint épp Lengyelországban tartózkodott. Azt követően azonban, hogy 1647-ben Kászoni János Gyulafehérváron kiadta Rövid igazgatását, a Rákóczi-dinasztiának a lengyel trón megszerzésére irányuló törekvése Erdély pusztulásához vezetett, és Lengyelország számára is történelmi tragédiák kora következett el.

1741-ben a Chronica-példány és benne a kódex-rész már Brassóban volt, Hajdu István törcsvári várnagy tulajdonaként. 1810-ben Székelyföldre került, 1877-ben a zabolai Czirjékektől a Székely Nemzeti Múzeumba, ekkor még az alapító Cserey Jánosné Zathureczky Emília imecsfalvi kúriájába. A Vasady Gyula múzeumőr felfedezte kódexet csak 1879-ben választotta le a könyvről Szilády Áron. A kódex az 1916-os és az 1918-as budapesti menekítésből még hazatérhetett. 1944-ben, a varsói felkelés kitörésekor elhagyva a sepsiszentgyörgyi múzeumot, már nem. Egykori hordozókötetét azonban az erdélyi származású Kis Böndi János (1912–1982) vasutas kimentette a zalaegerszegi hamuból, és az Országos Széchényi Könyvtár közvetítésével és restaurálásában újra a Székely Nemzeti Múzeum kincse lehet.

Köszönet érte!









---